• Nyelv: Magyar
  • Language: English
  • Sprache: Deutsch
  • Lingua: Italiano
TEL.: +39 334 7315281 +36 30 60 99 369 E-MAIL: berger@veronikaberger.com

Önéletrajz


2016-os interjú teljes szövege (passzio.hu):

Mezei Anikó a Syncom és az Új Rákfogó énekesnője volt, az 1966-os Táncdalfesztiválon a Többé ne telefonáljt énekelte az Illés kíséretével. Később Olaszországban futott be karriert, ma pszichomotorikával is foglalkozik. Ez a tudományág a fizikoterápiától abban különbözik, hogy a pszichológia és a mozgás kapcsolatára épül.

Hogy kezdtél énekelni?

10 éves voltam még a múlt században, és a Köröndön laktunk. A közeli Benczúr utcai Postás Művelődési Házban volt egy tánciskola, ahol Csomós Anikó néni volt a tánctanárnő. Vele egy házban laktunk. Édesanyám hallgatott rá: azt mondta, ideje megtanulni a keringőt, beíratott hozzá és ott volt Schöck Ottó is, ő zongorázott a Benczúr Klubban. Mondta Anikó néni neki, hogy hallgasson meg, énekelnem kellene. Akkor már az osztály-zenekarban is énekeltem.

Később Tarjányi István énekes-gitárossal volt egy duónk, ahová inkább engem választott Cserháti Zsuzsa helyett, ugyanis én gitároztam is. Ő már nagyon rég az USA-ban él és zenél. Pár év múlva Schöck Ottó elment már a Metróba, Szidor Laci jött a Benczúrba a Syncom zenekarral játszani 1964-ben, Ő zongorázott Schöck után a tánciskolában, a zenekara pedig vasárnaponként játszott a díszteremben.

Anikó néni kérte Lacit is, hallgasson meg, a Runaway-t énekeltem, a számban impróztam, ez megtetszett neki, bevettek a zenekarba. Ekkor Szidor osztálytársai voltak a zenekar tagjai. A gitáros Villányi Gyuri volt, aki az első szerelmem lett, és nem sokkal később az első férjem. Tőle és Bakó Dorottyától tanultam gitározni. Gyulai Pubi volt a dobos, Ő már sajnos nincs köztünk, fia, Zsolt kiváló hangmérnök lett – többször én is készítettem nála hangfelvételeket.

Sára Ernő volt az énekes, aki már akkor is nagyszerű grafikus volt. Searcherseket és Beach Boys-okat énekeltem vele. Aztán jött Orszáczky Laci egy idő után zongorázni, majd Jackie, Laci öccse basszusgitározni. Sajnos már egyik sincs köztünk…

Mikor Szidor elment katonának, akkor jött Kelemen András a zenekarba helyette. Őt mindig csak Öregnek hívtuk. Azt hiszem Colos nevezte így el. A Sportcsarnokban indultunk 1966-ban egy zenekari versenyen, rádiófelvételünk is készült. Itt hallott az Illésénekelni, elcsábítottak magukhoz. Ez azért történt, mert Koncz Zsuzsa épp elment a Metróba énekelni.

Ebben az időszakban Wittek, Koncz és Zalatnay voltak Az Énekesnők. És ott volt még Mezei Anikó, de a Syncom nagyon kicsi volt az Omegához, vagy az Illésékhez képest. Ez olyan, mint az olimpiai dobogó, hogy a negyedikekre nem emlékeznek. Levente imádta, ahogy a Marianne Faithfullokat énekeltem. Azt ritkán csinálta valaki, mindenki Sandy Showt énekelt, Wittek Mari is. Megtanultam persze Nancy Sinatrától az akkor világhíres Csizmácskákat is persze. De a zenekar Ventures-t, Shadows-t is játszott, és már játszottuk a Rohan az időt is.

Elvittek egy Halmi Gabi által szervezett haknira is, még a Fesztivál előtt, május elsején a Népstadionba, ahol eljátszotta nekem Levente egy szál gitárral Az Utcánt, hogy mit szólok hozzá? Így esett, hogy az 1966-os Táncdalfesztiválon a Többé ne telefonáljt velük énekeltem. A ballagásomra jött el Illés Lajos, Szörényi Szabolccsal és mondta, hogy írt nekem egy számot a fesztiválra. Elkezdtem a Boschban velük énekelni. Közben azért Pásztor is gyakran hívott a Neotonba és a Közgáz báljain velük többször is felléptem, meg hakniztunk is vidéken együtt. Egyébként én a Reitter Ferenc utcába születtem, angyalföldi vagyok. A Boschban nagyon szerettem énekelni, a közönség nagyon lelkes volt, igazi angyalföldi hangulat éltem át mindig.

És jött a Fesztivál… és a helyszíni hangosítás lehúzta a hangomat, meg kellett ismételni a dalt. Állítólag a Fesztiválon, a Madách Színházban az akkori hangtechnikus, a már akkor is elég idős Subik István nem csak vacsorázni akart velem… Ezt csak később mondta nekem Lajos, és szerintem Tiniék ezt nem tudták… Aztán meg végül Kovács Katival vették fel kislemezre később a dalt. Ezek a mai napig komoly sérelmeim. Mondjuk azt megértem, hogy Kovács Katinál nehéz jobbnak lenni. Ejtettek. Zsuzsa visszament hozzájuk…

Somló temetésén, nemrég, 50 év után találkoztam Tinivel, rákérdeztem, hogy miért történt ez velem? Azt mondta, ő nem tud erre válaszolni, Illés Lajost kellett volna megkérdeznem. Miközben később volt olyan, hogy a Velencei Karnevált én nyitottam meg Az Operától a Jazzig Verdi Színházában a Fenicében. Mikor ezt mondtam Tininek, azt mondta, hogy ezek szerint jól történt ez, hisz ha nem így alakul, nem történt volna meg ez velem. És az az igazság, hogy van ebben valami. Mindig, mikor valami kaka történik, az szerencsét is hozhat. Olaszországban nem is szabad sok sikert kívánni, csak azt mondják, “sok kakit”.

Hogy kerültél az Új Rákfogóba?

Mikor megalakították Jackie-ék az Új Rákfogót Vadász Kutyuval, Jackie mondta, hogy gyere te csak hozzám. A Csiliben, vagy a Radnótiban kezdtünk, én lettem az énekesnő. A Csiliben Dévényi volt a konferansz. Ígért nekem fellépéseket máshol is… egyszer elvitt egy Omega próbára, azt hitték, hogy a csaja vagyok, de nem voltam… Nem is csinált fellépést… Nem volt sehol munkám, elmentem egy évre stemplizni a Május 1. Ruhagyár házinyomdájába. Ez azért sikerült, mert ott a bátyám apósa volt a vezérigazgató. De emlékszem többször játszottunk a gyár rendezvényein. Az Új Rákfogóban Lakatos Bögöly volt a dobos. Jackie írt nekem magyar számot is. A Polgári Védelem 1967. szeptember 09-i számában jelent meg cikk is rólunk.

El nem tudom képzelni, miért pont ez az újság foglalkozott ezzel a témával.

Indultunk az 1967-es Polbeat fesztiválon, ennek kapcsán készült a cikk. És amilyen peches voltam itt Magyarországon, mi lett a vége? A Polbeat Fesztivált intéző Szilágyi János riporter azt mondta a zenekarnak, hogy sokkal népszerűbb az Omegaénekesnője. Végül Wittek Mari énekelte el a számomat. Sudár Emil írta a dal szövegét. De hidd el, hogyha Jackie-nek tetszett, akkor biztosan jól énekeltem.

1970-ben szerepeltem a Nők Lapja címlapján is. Ez a címlapfotó azért jöhetett létre, mert Muharay Kati barátnőm beajánlott Korniss Péternek, a nagyszerű fotósnak. A fotó bejárta a világot, mert nem csak a Nők Lapja címlapján szerepelt, hanem a Magyarok Világszövetségének hivatalos lapján, a Hungaria-n is címlap lett. Úgy emlékszem, Kati mondta, hogy nemzetközi sikert is hozott Kornissnak, mert Párizsban egy fotókiállításon díjat nyert vele. Berlinben és Pescarában is szerencsét hozott a velem való fotózás egy német fotósnak és egy olasz idős fényképésznőnek.

Felvettek itthon a jazztanszakra, de végül elmentem külföldre, mert egy olyan ajánlatot kaptam 1970-ben, amit nem lehetett nem elfogadni. Előtte még befejeztem itthon a fogtechnikusit is, mert Apám azt mondta, kell egy becsületes szakma is.

Honlapodon írod, hogy a Metró, az Atlantis, a Non Stop és a Neoton zenekarokkal is játszottál.

Mikor Zalatnay elment Angliába, őt helyettesítettem, mikor átment a Metróba. Schöck Ottó is ott volt, akit 10 éves koromtól ismertem. Az ORI felkért egy országos turnéra a Metróval. Hihetetlen, el nem mondható dolgok történtek az utazások alatt… 1970-ben viszont nekem el kellett mennem itthonról, mert nem volt segítség. Később Berlinben Pege Aladár, Kőszegi és Kékesi kísértek. Már 1972-ben volt általuk feljátszott zenei alapom, már akkor szalagról szóló kísérettel is tudtam énekelni. Fantasztikus volt.

A Metrót Anyámnak köszönhetem, aki a háború előtt a Vándor Kórusban énekelt. Ő vitt be Keszler elvtárshoz, az ORI akkori vezérigazgatójához. Az ORI osztályvezetője, aki a haknikat intézte, szintén énekelt régen Anyuval együtt a Vándor Kórusban. Anyám meg megmondta a Keszler elvtársnak, hogy ő az illegalitásban működő kórus tagja volt, és megérdemli, hogy a lányát foglalkoztassa az ORI!

Tudod mi az, hogy Vándor Kórus? A háború előtti illegális munkáskórus. Vándor Sándor karmester alapította. József Attilalevitte nekik a verseit, azokat pedig Vándor megzenésítette. A mamám mindig mellé ült. József Attila volt a szerelme. Persze Attila több, mint 20 évvel volt idősebb, mint ő, plátói, egyoldalú dolog volt ez Anyumnak József Attilával.

Egyébként a Syrius-szal is turnéztam, pont abban az időszakban, amikor kettévált a zenekar. Baronits ült mellettem a buszon, kérdezte, hogy “Te Anikó. Te dolgoztál ezzel az Orszáczky Mikivel a Syncomban és a Rákfogóban. Te, felvegyem én a zenekaromba?” Te, idefigyelj. Hát ha valaki tehetséges, akkor ő. Hát hallottál már ilyet, hogy Mezei Anikó beajánlja az Orszáczky Mikit? Hát ez tényleg múzeumi szöveg, de így volt.

Hogy emlékszel Orszáczky Jackie-re?

Főleg a fantasztikus humora, iróniája fogott meg a nagyszerű tehetsége mellett. Úgy énekelt és basszusolt, ahogy senkit nem hallottam sem előtte, sem utána. (16 évig éltem együtt egy énekes-basszusgitárossal Torinóban.) Volt benne egy hatalmas dinamika, és hihetetlen ritmusérzék, amit ötvözött egyéni hangjával. Nagyon szerettem énekelni a zenekarban, minden a helyén volt. Most, ahogy ennyi év után visszaemlékszem rá, azt gondolom, hogy a derű, az optimizmus, a vidámság sugárzott egész lényéből, ez adta a varázsát. Ugyanúgy, mint ahogy Bögölyből is.

Megaranzsálta énekes számnak azt a baromi régi magyar számot, aminek az volt a címe hogy Binzinsteinné. A refrént együtt énekeltük: “Mondja kedves Binzisteinné, hol dolgoztat Ön? Hisz magára ránézni már, az is egy öröm. Hiszen magán minden olyan fáin fáin fáin, Hát nem csoda hogy kedveli a Binzistáin!” A szöveget még most is tudom, és ha csak rá gondolok, milyen ruhákat szedtek össze Bögöllyel, hogy ezt előadják, muszáj nevetnem. Micsoda ötlet volt ez akkor, a hatvanas években! Egy beatzenakar kabarét csinál! Ezt csak az merheti, aki a bluesban, rockban otthon van és mellesleg meg akarja mulattatni a közönségét. Igen, egész Jackie-ből a zenei nagyszerűségével egyesített vidámságára, derűjére emlékszem, mert amikor valaki úgy tud előadni nehéz dolgokat, hogy a közönség azt hiszi, ez tutti egyszerű dolog, az az igazán művészember. Hiszen a bohóc szakma is míly nehéz!

Olaszország után, a ’80-as években egy időre hazajöttél.

Ekkor váltam a második férjemtől, Merlinitől – hazajöttem 10 év után. Ficzkó András volt a Moulin Rouge igazgatója, aki már régebbről ismert és tudta, hogy táncolok is az ének mellett. Felajánlotta a Moulin szólista szerepét, de nem kaptam munkavállalási engedélyt itthon! Érted te ezt? Hiszen magyar voltam, annak születtem, és az is maradtam, attól még, hogy egy másik ország is adoptált! De abban az időben még nem tehette meg mindenki, hogy itt is, meg ott is dolgozzon. Ma már persze ez megy.

Édesapám elment Aczél Györgyhöz, aki szintén illegális kommunista volt, és a Vándor Kórus tagja is volt. Megmondta neki, hogy “én vagyok a Multas Jucinak a férje, akibe te szerelmes voltál”. Miközben meg Anyám a József Attilába volt szerelmes. “Van egy lányom, akinek nem engedik, hogy itthon dolgozzon, mert olasz állampolgár is.” És akkor Aczél csinált három sort, hogy Mezei Anikó dolgozhat idehaza.

Tollak, szambáztam, imádok szambázni! Ma már Zumba oktató is vagyok. Vogel Erik, a híres kosztümtervező által Párizsból hozott anyagokból készült kosztümcsodákban léptem fel. Nem fogadtak jól, akkor még nagyon prűdek voltak az emberek itthon, nem volt Lady Gaga, meg ilyenek. Mikor a Moulin Rouge-ban léptem fel, nem akarta felvenni a tévé. De eljött Rómából a RAI2, és felvette a műsorból a szamba blokkom. Felismertek és gratuláltak az olaszok a római reptéren, mikor mentem nyaralni a kisfiammal azon a nyáron.

Felvette a görög tévé is, mikor hála Ficzkó Andrisigazgatónak, kivittük a műsort a gasztronómia hetekre, Görögországba, szakácsokkal és hatalmas boroshordókkal, romazenekarral, akikkel cigánydalokat is csináltunk a revün kívül. Magyar TV felvétel nem készült, pedig előtte a német tévében, vagy a Rai Unon voltak műsoraim. Medveczky Ilona meg közben mutogathatta magát, mert ő táncosnő volt.

A műsoromat csak Som Lajos és Karda Bea jöttek el megnézni. Amikor meg a kölni Moulin Rouge-ban énekeltem magyar szerződéssel, nem lehetett külföldi zenekarral szerződést vállalnom. Akkor beiktattam a műsoromba egy Brahms V. táncára koreografált két perces számot, melyet a magyar zenész kollégák kísértek, én meg magyar népi ruhában táncoltam. Akkor Zsigó elvtárs az ORI-ból, aki kijött kontrollálni a magyarokat, közölte, hogy ezt nem csinálhatom, mert nincs táncosnői működési engedélyem! Megtiltotta nekem, hogy ezt a műsorszámot csináljam. Pedig én azt gondoltam, magyar akarok lenni külföldön is!

Hazug, hipokrata világ volt. Hát nézd meg ezeket a videókat, miért ciki ez? Most ez baj? A lokálműfajt idehaza még ma is lenézik. De miért, mikor a Tom Jones is Las Vegasban fogyasztó közönség előtt énekel? Utánam Cserháti Zsuzsa jött énekelni a Moulin Rouge-ba, ő is Vogel Erik ruhákban lépett fel. Tudod, hogy énekelt Zsuzsa, és milyen táncosnő is volt?! Együtt jártunk Jeszenszkyhez táncolni tanulni. Vogel Erik munkáiból a halála után könyvet adtak ki, sajnálom, de abban sincs benne a Moulin-be akkor nekem tervezett kosztümjeiből egy sem, pedig van egy pár képem róla.

Előbb csináltam, mint kellett volna, pedig már ekkor külföldön mindenki videóban gondolkodott. Egész életemben a mozgás volt a mániám, hanggal. Miért baj ez, ha nem közönséges? Nem pornográfia volt, hanem egy énekesnő megmutatta, ami mutatható volt, annak érdekében, hogy a hang még vonzóbb legyen. A meglévő felvétel is azért van meg, mert valaki a közönségből felvette. Olaszországban egy cikkben Ciccolinával akartak hasonlítgatni. Ciccolina be akart fűzni egy pornófilmbe, mikor Svájcban, a torinói zenekarommal léptünk fel egyazon műsorban, de mondtam neki, hogy édesem, nekem hangom van. Mikor sok évvel előtte egyszer az Astoriában, ahol a show szólistája voltam, beállított közönségként, leállítottam a zenekart, hogy üdvözöljem. Bekonferáltam őt: itt van közöttünk egy Olaszországban népszerű, magyar származású színésznő. Zokogott a meghatottságtól. Megköszönte, hogy nem mondtam ki a pornó szót, soha nem felejtette el nekem azt az estét.

A hetvenes évek elején legálisan mentem ki, de mikor visszajöttem pár év múlva, már férjem volt. Mikor kimentem Gondos Gabriella volt az Interkoncert egyik szervezője, aki nem sokkal később öngyilkos lett, mikor kiderült, hogy egy akkori olasz impresszárióval kavart és “árulták” a kihozott táncosnőket…

Ne tudd meg, ott milyen susmusok voltak. Arany öngyújtók mindenfelé, asztal alatt. És a magyar művészeket fillérekért, gombokért árulták a kinti munkaadóknak. Nekem szerencsém volt, az első szerződésem Franciaországba szólt, Európa akkori legnagyobb, 18 tagú női zenekarának lettem a szólistája. Énekeltem, gitároztam és táncoltam. Franciaországban, Németországban és Svájcban léptünk fel. A Hanny’s Dutch Sister’s-ben három Hagström gitárom volt, basszus, két akkord, és írd és mondd 2000 (azaz kettőezer) kosztümünk. A hat órás műsorban 20 percenként kellett kosztümöt cserélni, vasárnap délelőtt meg Frühkoncert volt… Nagyon későn értettem meg, hogy a szépséggel játszani lehet. Azt mondta az Apukám: az agyad a lényeg. Közben nem ez volt a lényeg.

Jóval később lett az Interkoncertben Pentz Zsolt a felelős a kiutaztatásokért. Már olasz útlevelem volt akkor, bementem hozzá, kértem dolgozzunk együtt, de letojt. Astoria, Fortuna, otthoni másfél éves Moulin Rouge már a múlt volt, hirtelen nem volt munkám. Ungár Pisti majdnem bevett a zenekarába gitározni, aztán azt mondta, úgyis otthagynám őt valami milliárdos olaszért, inkább nem vett fel. Megint visszautaztunk kisfiammal Olaszországba. Akkor kezdte Dávidom az általános iskolát, mindjárt olaszul és franciául is, mert a francia határnál laktunk, a Mount Blanc lábánál, Saint Vincentben. Itt énekeltem minden csütörtökön az Aosta város RAI3 rendszeres műsorában, meg a helyi Casino revü műsorában, az akkor megismert Nuova Riforma nevű torinói zenekarral, ami későbbi 16 évemen kísért végig.

Sztároltak, mint a Vasfüggöny mögötti, budapesti revüszínház, a Moulin Rouge főszereplőjét, és Olaszországon kívül a híres svájci Hazyland láncolatban zenéltünk, később meg sétahajókon egyedül koncerteztem a Mediterrán tengernél és az Atlantióceán mentén. Két év után átköltöztünk Saint Vincentből 14 évre Torinóba, innen mentünk a Garda tóhoz, Arcoba 12 évre, ahol már Apukám is velünk volt, mert drága Anyum, a Nonna (nagymama olaszul, így hívta őt a kisfiam egész életében) sajnos végleg elment. Végül 12 évre Dél-Tirolba kerültem.

Egész életemben a munka meg a szívem után rohangáltam. 10 éve, mikor saját szállodát vezettem, ahol főztem és énekeltem természetesen, Gerendás Péter kijött hozzám a fiával és csinált nekem egy magyar nyelvű CD-t Fekete Györgyszövegeivel, Végtelen út címmel. Ennek a dalnak a szövege bekerült a Meranóban lévő Asszonyok Múzeuma(Frauenmuseum) könyvébe. Ebben a Múzeumban volt kirakva rólam egy hatalmas fénykép, mint Dél-Tirol egyik érdekes személyisége, “hősnő”-nek nevezve. Múzeumba kerültem Dél-Tirolban Végtelen utam egyik állomásán.

Mikre emlékszel a legjobb szívvel az itthoni zenei pályafutásodból?

Miután haza-haza látogattam néha, bemutattak egy berlini rádiófelvételemmel a magyar tévében, az Egymillió Fontos Hangjegyben, a hetvenes években. Aztán meg a Moulin szerződés alatt filmeztem a Kymeri című filmben, bárénekesnőt alakítottam. Bar az arcom nem is mutatták… mégis jól esett, hogy benne voltam egy magyar filmben. Később a Névshowr-ban énekeltem egy Olaszországban nagyon népszerű számot, Poór Péter magyar szövegével, Bennem most is ég a vágy címmel, és nemrég a Kötcsei Falunapon bemutathattam A csend hangja című Boccelli számot, melyet Boccelli előtt Whitney Huston nagynénje, Diana Worwick énekelt egy Sanremoi fesztiválon. Ezt is Poór Peti fordította le, kiválóan. Póor Peti a Budapest TV-be is elvitt, ahol olaszul énekeltem két számot.

És Vándor Kálmán, aki egész életét az olasz számok itthoni meghonosítására áldozta, tőle is kaptam egy Mina számot, a saját fordítású szövegével, melyet a Körmendi stúdióban vettünk fel. Legnagyobb munkám a Gerendás – Fekete CD volt, Végtelen út címen, melyet még szeretnék itthon bemutatni… remélem, még belefér az életembe…

Honnan a Veronika Berger név, amit manapság használsz?

Mezei Anikó Veronika a születési nevem, Nagymamámat hívták Bergernek, az ő apjának a His Meister Voice-szal is volt lemeze a 19. század elején. Emlékszel biztos, egy kutya énekel egy gramofon előtt… gondoltam, összeházasítom a Berger nevet a Veronikával, mert Olaszországban az Anikóval nem tudtak mit kezdeni, mert hímnemű név ott, o-ra végződik, nem beszélve arról, hogy az amico pedig azt jelenti, hogy barát. Nem szerencsés. Mikor elkerültem Dél-Tirolba, ami bár Olaszországhoz tartozik, de gyűlölnek mindenkit, aki nem ott született – német ajkú főleg ott a lakosság -, nem szeretik az idegeneket, itt nagyon jól jött a német név. Ott olaszul sem hajlandóak beszélni, pedig tudnak olaszul! Én meg már a nagymamámtól megtanultam németül pici koromban.

A honlapodon impozáns curriculum vitae szerepel.

Neurobiológiával és neuro-pszichomotorikával foglalkozom, Torinóban végeztem el a Kiegészítő Orvostudományok Főiskoláját, Pszichomotorika szakon. Ez a kétezres évek újszerű tornaórája óvódás korban és az iskola első két évében, mely a lélek és a mozgás kapcsolatán át segíti a kis egyén audiovizuális és mozgáskoordináló képességének pozitív fejlődését. Ellentétben a sípszóval és rigid, merev formákkal rendelkező, strukturális tornaórákkal, itt a kisgyermek a főszereplő, nem a tanár. A tornaszerek pedig hatalmas szivacsok, melyek a régi fa építőkockák kinagyított formái szivacsból. Hamar kiderül, kinek mihez van tehetsége, kreativitását és képességeit, hogyan lehet segíteni és kiaknázni időben a vele született természetes erőit, tehetségét.

Ezenkívül olyan gyakorlatok vannak az órán, mely a segítőkészségre inspirálnak, arra, hogyan lehet örömet szerezni másoknak, nem csak saját magunknak. Ennek a szakmának a gyümölcse csak 20 év múlva látható. Amikor a kisemberből felnőtt lesz és a kapcsolatteremtése, valamint kommunikációs képessége felülmúlja majd azokét, akik nem részesültek ebben a típusú nevelésben. 1994-ben egy olasz nemzeti projektet is megcsinálhattam. Beleépítve a Torinóban tanult pszichomotorikába Kodály módszerét, amelyen magam is nyolc éven át nevelkedtem. Mikor nemrég hazajöttem, bár felvettek, azt mondták az érdi óvodában, hogy nyugdíjasoknak nem lehet dolgozni. Dél-Tirolban még tavaly is tanítottam általános iskolában, német nyelven. Zumbatanár is lettem, hét licencem van, közben itthon nem találok egy uszodát, ahol például vízi-zumbát is taníthatnék, pedig Dél-Tirolban – ami egy igazán konzervatív része Európának – 160 tanítványom volt.

Ezenkívül olyan gyakorlatok vannak az órán, mely a segítőkészségre inspirálnak, arra, hogyan lehet örömet szerezni másoknak, nem csak saját magunknak. Ennek a szakmának a gyümölcse csak 20 év múlva látható. Amikor a kisemberből felnőtt lesz és a kapcsolatteremtése, valamint kommunikációs képessége felülmúlja majd azokét, akik nem részesültek ebben a típusú nevelésben. 1994-ben egy olasz nemzeti projektet is megcsinálhattam. Beleépítve a Torinóban tanult pszichomotorikába Kodály módszerét, amelyen magam is nyolc éven át nevelkedtem. Mikor nemrég hazajöttem, bár felvettek, azt mondták az érdi óvodában, hogy nyugdíjasoknak nem lehet dolgozni. Dél-Tirolban még tavaly is tanítottam általános iskolában, német nyelven. Zumbatanár is lettem, hét licencem van, közben itthon nem találok egy uszodát, ahol például vízi-zumbát is taníthatnék, pedig Dél-Tirolban – ami egy igazán konzervatív része Európának – 160 tanítványom volt.

Bár nem zenei vonatkozású, de mindenképpen érdekes dolog, a fiad David Merlini.

38 éves és a világ legnagyobb szabaduló művésze. Valamit csak csináltam tehát az életemben. E mellett, most létrehozta a Houdini Múzeumot is. Úgy látszik, Houdini arra várt 90 évig, hogy a saját hazájában végre valaki örök emléket állítson neki. David gyerekkorától járta velem a színpadokat. Tíz éven át, hihetetlen szorgalommal tanulta a szabadulás és illuzionizmus művészetét világhírű mesterektől, Olaszországban. Talán ennek is köszönheti a sikerét, hisz hozzászokott a színpadokhoz, a fellépésekhez, a folytonos tanuláshoz, amely nélkül, és művészi alázat nélkül, hiába van a tehetség. Különleges gyerekkora volt.

Nem szereti, ha terjesztem, hogy én vagyok az Anyja. Szerintem azt szeretné, ha én egy kontyos mama lennék, aki spagettit főz neki, finom szósszal. Nem tudja megemészteni, hogy nem vagyok képes megöregedni. Ő az én szemem fénye.

Az interjú, 22 másik beatinterjú társaságában, jóval bővebb képmellékletekkel megjelent kötetben is, megvásárolható itt!

Bálint Csaba (2016.09.18.)
rockmuzeum.ini.hu



Mezei Anikó (Veronika Berger) Sik Olgánál folytatta énektanulmányait és a Jeszenszky Jazz-balett Stúdióban tánctanulmányait. Mesterkurzust végzett Mary Setrakian Brodway énekes-színésznő vezetésével.
Szólistája volt a budapesti Moulin Rougenak melyről az olasz RAI 2 és a BBC készített felvételt.
Énekes-gitáros-táncos szólistája volt annak a 18 tagú európai hírű holland női-zenekarnak, (Hunny’s Dutch Sisters) mely több francia TV-fellépésen kísérője volt Mirelle Matthieunak és Johnny Hollidaynek. Részt vett a német TV-Südwestfunk programjában, Frank Elstner és Dieter Thomas Heck műsorában,
"Operaáriaktól a jazzig" c. koncertjével bejárta a fél világot.

Második hazájában, Olaszországban koncertsorozatokat tartott Viareggioban a híres "Bussola Club"-ban.
Fellépett az alassioi "Roof Garden"-ben Gianni Versace divatbemutatóin, a "Platters" Együttessel, (“Only you”) Maurice Alberttel (“Feelings”), valamint az olasz szórakoztatóipar olyan jeles képviselőivel, mint Pippo Baudo, Silvan, Beppe Grillo, Wilma Goith.
Nyert egy dalversenyt "Jazz" kategóriában Daniele Piombi vezetésével Vibo Valenziában, ahol Lando Buzzanca és Bruno Lanzi is felléptek.
Énekelt az Olasz Zeneszerzők Fesztiválján San Remoban.

Koncertezett sétahajókon, Olaszország különböző városainak főterein, hotelekben és pianobárokban.

Egyike a meranoi "Nők Muzeuma" által, többszáz Észak Olasz nő közül kiválasztott 10 "Déltiroli hősnő"-nek, ahol az ugyanilyen cimű könyvben az énekesnő Gerendás Péter - Fekete György, neves magyar szerzőpáros által számára készített "Végtelen út" c. CD címadó dalának szövegével lett megörökítve.

2010-ben nagy sikere volt a Velencei "La Fenice" szinházban karneváli koncertjével.

2011 decemberétől Zumba Cardio fittness instruktor.

Az éneklésen kívül neuro-pszichomotorikával foglalkozik. A torinoi Alternatív Orvostudományok Főiskoláján szerzett diplomát. Évek óta egyénileg kidolgozott "Zenés Pszichomotorika" kurzusokat vezet gyerekeknek, tanárnőknek, és különböző munkahelyek dolgozóinak.
A kollektív pszichomotorikára épülő játékok és az együttes szórakozás (ének-tánc), elősegítik a résztvevők kapcsolatteremtés, szocializációs és kommunikációs képességeinek pozitív fejlődését.
Javítja a csoport-összetartást valamint az egyén emocionális és empátikus képességét.
A Mezei Anikó által kidolgozott újszerű nevelési és képességfejlesztő programot, a "Berger-módszer"-t az olasz állam 1994-ben fogadta el, és azóta Olaszországban több ezren ismerkedtek meg a Kodály és Orff módszerrel,melyet az énekesnő összedolgozott a neuro-pszichomotorika technikájával és saját sokéves művészi tapasztalataival.

Hegyvidék Közösségépítésért Díj Budapest

Édesanyja David Merlininek (www.merlini.com)