A Berger módszer a pszichomotorizmus és a zene
- mint két non-verbális kommunikációs
forma
- egyesitésére törekszik.
A pszichomotorizmust és a zenét egyaránt "nyelvnek"
nevezi, melyek alkalmasak a belsõ élmények kinyilvánitására.
A mozgáshoz a zenei ritmussal jutunk el. Tehát a testi-zenei
nyelv eszköz a szabad önkifejezésre, hat a teljes
személyiségre érzelmileg és fizikailag
is.
Segitségével feldolgozhatóvá válnak
a positiv ès negativ élmények, fejlõdik
a karakter, a kreativitás, fejlesztõen hat a koncentráló
képességre és a kommunikációs csatornákat
aktiválja. Ez különösen azokban az esetekben
jelenthet komolyabb segitséget, amikor a verbàális
kommunikáció valamilyen okból akadályokba
ütközik.
A Berger módszer felhasználja eszköztárában
az Orff-iskolamûvek(Orff-Schulwerk) elméleteit. Eszerint
a zenei és a táncos nevelés kiegészitik
egymást és igy szolgálják csoportszituációban
a kontaktusjavitást és az emocionális harmónia
kialakulását. A másik alkotóelem a Kodály-fèle
szolmizációs kéztartás rendszer. Mivel
a gesztus hanggá alakul, az énekek és a játékok
egyesitik a mozgást, a szöveget és a dallamot.
Huba Judit könyvében rokon eljáráskènt
emliti Kokas Klára foglakozásait. Itt szintén
Kodály népdalait használják fel és
ezekre improvizálnak mozgást, táncot. A különbség
a két módszer között, hogy mig Kokas Klára
csak népdalokat használ, addig a Berger módszer
csak kiegészitésnek használja a magyar népdalokat,
illetve a szolmizálást hivja segitségül
a mozgás és a zene kapcsolódásához.
Ennél még lényegesebb különbség,
hogy a hazai gyakorlatban a pszichomotoros fejlesztés problémakezelõ
helyzetekben jellemzõ, a Berger módszer pedig prevencióként
valamint -nevelési területen- a zenei alapismeretek elsajátitására
használja fel a pszichomotorizmust.
Részlet Molnár Adrienn diplomamunkájából
Diploma:"A Berger módszer leirása, a módszerhez
tartozó elméletek"
Háromèves fõiskola 1996-1999
Pedagógia Fõiskola Budapest
|
